Városunk fejlődése megállt. Tudjuk, ami áll, az lemarad. Így hagyott le bennünket nem csak Kolozsvár, de Nagyszeben és Brassó is, valamint a sokkal kisebb Gyulafehérvár és Beszterce is megelőzött.
Pedig pénz volt bőven. A polgármester pedig még annak is a többszörösét költötte, mint ami a rendelkezésére állt. Néhány bankszámla gyarapodott általa – a város nem. A közszállítás szégyellni való, parkoláskor a szerencsére alapozunk, s ha minőségi kikapcsolódásra vágyunk, máshol keresünk élményeket. Sem románként, sem magyarként nem jó itt élni. Vegzálják az iskoláinkat, a MOGYE ügye menthetetlennek tűnik, és nem történt előrelépés a kétnyelvűség alkalmazásában sem.
Régi marosvásárhelyi család sarja vagyok. Itt éltek őseim, és azt szeretném, hogy itt éljenek gyermekeim is. Szeretem ezt a várost. Itt nevelkedtem, itt tanultam, és itt alapítottam családot. Sokáig tehetetlenül kellett nézzem, hogyan válik a rossz döntések, a nemtörődömség és mulasztások áldozatává szülővárosom.
15 éve már, hogy románokkal és magyarokkal, romákkal és németekkel dolgozom együtt. Intézményvezetőként, rendezvényszervezőként és politikai szereplőként is azért, hogy megállítsuk Marosvásárhely hanyatlását, erősítsük közösségünket, ápoljuk hagyományainkat.
Nem személyek ellen küzdök, hanem az ellen a rendszer ellen, amely két évtized alatt telepedett rá a városra. Ez a rendszer azonban meggyengült. A marosvásárhelyiek ezúttal visszakaphatják a városukat. Olyan városra van szükségünk, ahol az adósság halmozása helyett gazdálkodnak, ahol a zavarosban halászás helyett rendet tartanak, ahol a pénztárcák helyett a közösség gyarapodik.
Egyenlő bánásmódot és egyenlő esélyeket ígérek Önöknek. Amit 20 év alatt leromboltak, azt nem lehet pár év alatt visszaépíteni. Ezért a programom is a következő 10 év teendőiről szól.
Egy városképről szeretnék beszélni Önöknek. Idegen eredetű szóval nevezik ezt víziónak is. Vásárhely jövőjéről, a jövő Marosvásárhelyéről, amelyet közösen építünk, végig szem előtt tartva a célt: 2030-ra a kullogók sorából az élbolyba kell kerülnünk. Hiszem, hogy nacionalista uszítással, félelemkeltéssel már nem lehet választást nyerni. Lehet viszont kéznyújtással, közösen szőtt tervekkel és együtt végzett munkával.
Így, ebben a szellemben tervezem a marosvásárhelyiek érdekét is szolgálni.
A város adósságállományát nem ismerjük pontosan. Annyi tudható, hogy a polgármesteri hivatal évről-évre növekvő adósságot görget maga előtt. A hivatalos adatokat folyamatosan kozmetikázzák, az elmúlt évtizedben egyetlen olyan év sem volt, amikor ne tervezett volna 100 millió új lejjel többet a hivatal, mint amennyi bevételt végül meg tudott valósítani. Minden marosvásárhelyi lakosra tetemes adósság jut.
Három különálló, de mégis összefüggő problémát kell sürgősen kezelnünk. Elsősorban fel kell mérni és ütemezni kell a város adósságát. Ugyanakkor a helyi gazdaságot ösztönző intézkedésekre van szükség. Végül, de nem utolsó sorban rendbe kell tenni Marosvásárhely vagyongazdálkodását. Olyan várost akarunk építeni, ahol a polgárok adóját a hivatal megbecsüli, költekezéséről megkérdezi a lakosokat és folyamatosan elszámol azzal, amire az adófizetők pénzét költi.
A stratégia, koncepció, tervezés, ütemezés, menedzsment kifejezéseket előszeretettel használja a városvezetés, de az elmúlt 20 évben ezeknek nyomát sem tapasztalhattuk. A város számára elkészített terveket a fiókok mélyére süllyesztették, és semmit nem valósítottak meg azokból. A városvezetés a szakmaiságot az alárendelt intézményekből is kiszorította, csak olyanokat tűr meg, akik szó nélkül végrehajtják az utasításokat. Nincs olyan társadalmi csoport, amellyel ne kerültek volna összetűzésbe, és mára azok száma is elapadt, akik kitartanak mellettük.
Marosvásárhely problémáinak okai között ami kiemelt helyen szerepel, az a szervezetlenség, a közigazgatás sajátos felfogása, amelynek a polgármester és szűk köre áll a központjában. Rendet csak úgy lehet tenni Marosvásárhelyen, ha ezt a szemléletet megfordítjuk, és a polgárokat, valamint a város távlati fejlődésének perspektíváit helyezzük a cselekvés fókuszába.
Mindig büszkék voltunk a városunkra. Szerettük azt gondolni, hogy messze földön irigylik a kétnyelvű kulturális kavalkádot, ami körülvesz minket, s talán még azt is sokáig komolyan gondoltuk, hogy életvitelünket nem cserélnénk el a nálunk nagyobb városokban élő emberek mindennapjaival. Kétségkívül volt Marosvásárhely életében ilyen felívelő időszak. Volt, amikor úgy éreztük: marosvásárhelyinek lenni büszkeség. Ez azonban az évek során elillant. A pezsgés alább hagyott, fiataljaink már a középiskolai évek során elvágyódnak innen, a lakónegyedekből eltűntek a sportpályák, a köztereinkről kitiltották a rendezvényeket, s a marosvásárhelyiek sokasága, ha kikapcsolódásra vágyik, akkor más városok kulturális programjait böngészi az interneten.
Ahhoz, hogy a város mindennapjaiba életet leheljünk, vissza kell adjuk a város tereit azoknak, akik kreativitással, tehetséggel, teljesítménnyel tudják kitölteni. Újra kell tanuljuk, hogy amit marosvásárhelyiek hoznak létre, az a közösségünk számára teremtett érték, amin a város kulturális intézményei dolgoznak, azt elsősorban nekünk kell megbecsülni.
A folyamat, amelynek eredményeként ez a dokumentum megszületett, csaknem egy éven keresztül tartott és három síkon zajlott. Már 2019-ben elindult az a társadalmi párbeszéd, amelynek keretei között szakmai egyeztetést folytattunk több olyan társadalmi csoportosulással, amelyek látásmódja, elvárása és tevékenysége meghatározza és formálja ennek a városnak a mindennapjait. Személyes találkozások, nyilvános fórumok, szakmai beszélgetések, kérdőíves kutatómunka révén igyekeztünk képet alkotni arról, hogy civilek, informatikusok, kultúraszervezők, oktatók, sportolók és sportot szeretők, és nem utolsó sorban vállalkozók milyen jövőt képzelnek el Marosvásárhelynek.
Ugyanakkor városfejlesztésben, urbanisztikában, smart technológiák alkalmazásában, közigazgatásban jártas szakembereket kértünk meg arra, hogy stratégiát dolgozzanak ki a város újraélesztésére és távlati fejlesztésére. Munkatársaink arra törekedtek, hogy minden projekt közös nevezője a digitális és új technológiák használata legyen. Munkájuk során 6 olyan makró mutatót határoztak meg, amelyek azoknak az ágazatoknak a teljesítményét mérik, amelyek a fejlődő és fenntartható városok esetében elengedhetetlenek: intelligens mobilitás, intelligens kormányzás, intelligens gazdaság, intelligens emberek, intelligens környezet, intelligens életmód. Programunk az ő stratégiai tervezésükre is nagymértékben hagyatkozik.
A harmadik pillér a vásárhelyi emberek véleménye. Megszerveztük a városi konzultációt. Figyelembe vettük a közvéleménykutatásokat, amelyekben a marosvásárhelyieket kérdezték. Odafigyeltünk a városban lezajlott közvitákon, fórumokon elhangzott felszólalásokra, és követtük azokat a konstruktív párbeszédeket, amelyek az internetes felületeken zajlottak.
Programunk ezek alapján készült. Van benne olyan intézkedés és terv, amelyet meg lehet valósítani egy vagy két év alatt, és van, amihez nyolc vagy tíz év kitartó munkájára lesz szükségünk. Nem ígérünk lehetetlent, csak olyat, amiben mi magunk is hiszünk, és ami biztosan megvalósítható.
Kérjük, olvassák az újra való nyitottsággal és azzal a bizakodással, amivel mi papírra vetettük.
